Király Lisa

Az álmom valóra vált.

Második rész

 

Másnap reggel suliba menet közben elgondolkoztam, hogy milyen jó lehet híresnek lenni, a sok rajongó, koncertek, sikítozó tömeg, táncosok meg minden. Nem is tudtam elképzelni, hogy milyen lehet valakinek, hogy kilép az utcára és egyből paparazzik tömege támadja meg, TV-sek meg rajongók. Annyira belemerültem a gobndolataimba, hogy észre sem vettem, hogy a túloldalról valaki nagyon integet nekem. Marci volt, a legjobb fiúbarátom.

 -Szia Lea!

 -Szia! Hol vannak a többiek?- csodálkoztam, mert a suli elé érve egy osztálytársamat sem láttam az udvaron. Sőt! Alig volt egy-két ember rajtunk kívül.

 -Ott vannak hátul! -mutatott Marci a suli mögé, ahol hatalmas tömeg nyomorgott, úgy tűnt valakihez közel akarnak jutni.

 -Ki van ott? -kérdeztem.

 -Tudod azok a fiúk, akik az X-Factorba mentek és izé, asszem" másodikak lettek..

 -Hogy mi? -kerekedett el a szemem- Úúúúristen! A BYTHEWAY? -üvöltöttem.

 -Ööö, igen, igen, ők!

Még mondott valamit Marci, de nem hallottam, mert pár másodperc múlva én is a tolongó tömeg része lettem. Imádom a ByTheWay-t, mindig az ő zenéjüket hallgatom, de még nem találkoztam velük élőbe. És most itt vannak a mi sulinknál!? Ez lehetetlen! Miközben tolakodtam a szememmel Hannát kerstem, mert neki is az egyik kedvenc bandája van itt, úgyhogy gondoltam ő is itt vár. És igen. a hosszú, szőke haját ezrek közül felismerném. Ott állt a tömeg elején és éppen Olival fotózkodott. És akkor már láttam őket! Ott álltak mind a négyen, aláírásokat osztogattak vagy fotózkodtak a rajongóikkal. Megpillantott engem Hanna, próbálta megfogni a tömeg fölött a kezem, hogy én is oda jussak előre. Nagy nehezen elértük egymás kezét és addig szenvedtünk, amíg oda nem tudott ráncigálni. És akkor ott álltunk mind a ketten a BYTHEWAY mellett!! Gyorsan elővettem a telefonom , és amíg mással fotózkodtak csináltam vagy ezer képet róluk. Meg akartam Hannától tudni, hogy mégis hogy kerültek ide, de még nem volt alkalmam megkérdezni.  Mind a négyüktől kaptam aláírást és fotózkodtam is velük. És sajnos mennünk kellett. Nem állhattunk ott egész nap, még nagyon sokan akartak odamenni hozzájuk. Megköszöntük az aláírást és próbáltunk kijutni.  Nem sok sikerrel... Elég sok időbe telt, amíg olyan helyre értünk, ahol már kaptunk levegőt.

 -Ezt meg hogy? Hogy-hogy itt vanak? -néztem Hannára, és az egyre "fogyó" tömegre.

 -Fogalmam sincs. Reggel, amikor jöttem már itt voltak... De szerintem menjünk, mert már becsengettek -pillantott a telójára, ami 8:15-öt mutatott. Kicsit elkéstünk fizikáról.

 

A sulis idő szerencsére gyorsan eltelt, reggel a tanár elnézte a késésünket, mert megértette, hogy nem minden nap van ilyen, és nem csaki mi késtünk el.

Délután a boltok fele vettük az irányt Hannával, azzal a céllal, hogy kiválasszuk magunknak a tökéletes ruhát. Hamar megtaláltuk magunknak a megfelelőt, Hanna egy hátul hosszított kékeszöld darabot szemelt ki magának, ami nagyon jól állt neki. Én egy fekete-fehér  pánt nélküli ruhát néztem ki, ami nem állt rosszul, passzolt a szőkés hajamhoz. Én fekete magassarkút és kis táskát, Anna pedig vajszínű cipőt vett még, hogy teljes legyen péntekre a szettünk.

Már mindent elterveztünk, hogy mi hogy lesz pontosan egy hét múva. Csütörtök este Hanna nálunk alszik, hogy péntek délelőtt elkészüljünk és délután együtt menjünk a bulira. Aznap és csütörtökön szerencsére nem lesz suli.

Ma is jött hozzánk Hanna. Beléptünk a lakásba és nagy meglepetésünkre Anna anyukája is nálunk volt.

 -Sziasztok! Nagy bejelentésünk van! -kezdte anya, de itt abbahagyta, mert Hanna anyukájával összenézett és elmosolyodtak.

 -Igen?  -kérdeztük egyszerre Hannával, mert már nagyon kíváncsiak voltunk.

  -Ma -folytatta most Hanna anyukája- éjszaka... -most hatásszünet következett és egyszerre folytatták anyával- Londonba utazunk Bruno Mars koncertre!!

 -Hogy mi? -kapott a szájához Anna- Komolyan!?

Anyáék bólintottak mi meg "sikítórohamot" kaptunk, egymás kezét fogva ugráltunk.

 -És apáék? Meg az öcséink? -kérdezte Hanna, mert mindkettőnknek van tesója.

 -Ők nem jönnek. Csak mi négyen!

Talán ez életem legjobb napja! Reggel találkoztam a BTW-vel, most meg kiderül, hogy Londonba megyünk, méghozzá Bruno Mars koncertre, aki régóta nagy kedvencünk.

-Na, szóval. Ma éjjel 3-kor indul a repülő, szombat (holnap) reggel érünk oda, akkor már elfoglalhatjuk a hotelszobát. A koncert kedden este lesz, szóval nem mentek suliba hétfőn, kedden és szerdán, csütörtökön és pénteken meg már amúgy sincs tanítás. Már megbeszéltük az ofőtökkel. Sokat fogunk Londonban kiránduli, a Big Ben-t is meg fogjuk nézni! -ismertetteék anyáék felváltva a terveiket.

 -Jujj, de örülök! -mosolyogtam egyfolytában. Ha a koncertre nem mennénk még úgy is nagyon örülnék, hiszen Londonban leszünk!!

 -Ma itt alszunk, Lisa tesója és apukája pedig nálunk -mondta Eliza, Hanna anyukája.

 

Este 9 körül csengettek, Hannáék jöttek vissza, mert közben hazamentek összepakolni. Apáéktól már elköszöntünk, ők délután mentek át Hannáék házába.

Felmentünk a szobámba, én is összepakoltam a cuccaimat, Hannával válogattunk sminkeket meg ilyeneket. Összeszedtem a zsebpénzem és egy kis táskába pakoltam a telómmal és hasonló fontos dolgokkal együtt.

10-kor indulhattunk is, mert a repülő Bécsből megy, és vonattal kell addig elmennünk, ami nem kevés idő.